Orosi Enikő a Get Work Trend Kft. HR vezetője egy évvel ezelőtt, a koronavírus megjelenését követően az átgondolt MEGTARTÁS – visszaváró ELBOCSÁTÁS témájában írt egy cikket, amely a jelenleg – már a harmadik hullámban – tomboló pandémiás helyzetben is hasznos tartalommal bír.
„Pár héttel ezelőtt, amikor a magyar gazdaság és hétköznapi életünk még a megszokott, tervezett ütemben haladt, a „gondoskodó elbocsájtás”-ról terveztem megosztani pár gondolatot.
Az élet ugyan felülírta a szándékot, de a munka világában visszatarthatatlanul megjelent, hosszú idő óta ismét nagy számban az ELBOCSÁJTÁS.
A tegnap még megszokott rutinok átgondolása helyett, vagy éppen azzal együtt; az ésszerűség és az érzelmi megélés kavarodásában kiemelt szerephez jut ismét az újra tervezés képessége.
Sokan a 2008-9-es válsághoz hasonlítva a jelenlegi helyzetet, javasolnak a munkáltatók számára követendő recepteket. Megítélésem szerint ezek a gyógymódok ma nem, vagy csak nagyon alapos átgondolással alkalmazhatók. Amíg 12 évvel ezelőtt a gazdaság materiális megbetegedése okozott recessziót, napjainkban a humán szereplőket támadott meg egy olyan vírus, amely egy – ma még bizonytalan - időre lelassít körülöttünk mindent. Lelassítja a gazdaságot, lelassítja az életünket, miközben, a helyzet kezelése bizonyos szektorokra embertelenül nagy terhet ró.
A tegnap még tomboló munkaerőkereslet általánosságban megszűnt, illetve átrendeződött az élet ismételt normalizálásában kiemelt szerepet kapó munkáltatók felé.
Hogyan is reagálhat ebben a helyzetben az a munkáltató, aki megrendeléseinek csökkenése, vagy éppen alapanyag ellátási gondok miatt nem, vagy csak csökkentett üzemmódban működik, vagy amelyik a fertőzés terjedésének mérséklése érdekében home office-ba küldi kollegáit, amelyik nem tudja kinyitni üzemét, műhelyét, irodáját?
A helyzet kezelésére vannak olyan, korábban általam is megélt, eredményt hozó eszközök, módszerek, amelyeket erre a helyzetre szabva, adaptálni lehet. Persze ehhez az kell, hogy a munkáltató a foglalkoztatási nehézség megoldásakor ne az elbocsájtásra gondoljon először, hanem járja végig azokat a lehetőségeket, amelyekkel csökkentheti, esetleg elkerülheti a munkavállalók elbocsájtását, illetve ha és amennyiben mégis sor kerül rá, akkor tudatosan végig gondolva, megtervezve azt; a meglévő jogi és emberi eszközeivel a „visszaváró elbocsájtás” reményében tegye meg.
A teljesség igénye nélkül vegyünk sorra néhány lehetőséget, amelyek általában az ipari szektorra jellemzőek, de használható megoldást nyújthatnak más munkáltatóknak is.
A munkavállalóval/munkavállalókkal történő megállapodás, a jelenlegi szerződések módosítása, vagy kiegészítése alapján ilyen lehetőség például a részmunka-idő alkalmazása, a munkaidőkeret bevezetése, rövidtávon a szabadságok ésszerű ütemezése, a nyárra tervezett karbantartási leállások előre hozásával, a munkavállaló fizetés nélküli szabadságkérelmének engedélyezése – akár az egészségügyi szolgáltatási járulék munkáltatói átvállalása mellett.
A legnagyobb ellenfél jelenlegi helyzetünkben, az idő, mivel ma még költői kérdés a „meddig fog ez tartani?
Éppen ezért az átgondolás, a választott helyzetkezelés szimulációja, a „matekozás” után elképzelhető, hogy nem marad más eszköz a munkáltatók kezében mégsem, csak az elbocsájtás.
Tudom, és nem csak hiszem, hogy ezt lehet a jelen és a jövő szempontjából is jól csinálni.
Jól – ami ilyenkor azt jelenti; a legkisebb sérüléssel, a gazdasági veszteség mérséklésével, az újrakezdés megalapozásával.
Ehhez kell átgondolnunk; magát az időzítést – mikor, a munkaviszony megszüntetés, megszűnés formáját – melyikkel, az átadást – hogyan, a helyzet és a munkavállaló egyéni munkája, teljesítménye közötti paradox szituációt, az újrakezdés lehetőségét, a cégen kívüli, jelenleg meglévő lehetőségeket, a munkavállaló valamilyen szintű anyagi ellátottságának az „átmeneti” időszakra vonatkozóan.”