Jáhny Ákos, a munkaerő-kölcsönzéssel és közvetítéssel foglalkozó Get Work Trend Kft. ügyvezetője, munkaerőpiaci szakember pillanatképe az otthoni munkavégzésről, a fizikai dolgozók munkaerőpiaci helyzetéről.
A munkahely, mint fogalom napjainkban már nem reked meg a fizikai munkahely falai között. A törődést, a lojalitást, a munkavállalók felé fordulást a falakon kívül is biztosítani lehet, biztosítani kell. Ezt erősítette meg a járványidőszak első hulláma és ennek a gondoskodásnak a gyümölcsét viszik aztán vissza a munkavállalók az irodába, ha visszatér az élet az „új-normális” (new normal – magyarítottan) kerékvágásba.
Otthoni munkavégzés pro és kontra
Amennyiben a kollektíva jól vette az első hullám alatti otthoni munkavégzés akadályait, a munkáltatói oldalon sokakban felmerülhet, hogy dolgozói egy részét továbbra is home office-ban foglalkoztassa. Teheti ezt abból a megfontolásból, hogy csökkentse a rezsiköltségeit, mivel kisebb irodai létszám esetén kisebb irodaterület is elegendő. Az irodai közösségnek, az „irodai lét”-nek azonban olyan értékteremtő ereje van, ami nemcsak a munkavállalók hangulatában, elégedettségében jelenik meg, hanem épp ezekkel összefüggésben a teljesítményükben is.
Az irodai közösség pozitív hatásával ellentétes előjelű, de az otthoni munkavégzés mellett szóló érv lehet a munkába járás kiesésével megtakarított idő, amely pozitív hatással lehet a teljesítmény-növekedésre. Ezen túlmenően a tapasztalatok szerint az így megspórolt, átlagosan napi két óra szintén jót tehet/tesz a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésében. Előfordulhat ugyan, hogy időben jobban széttagolódik a munkavégzés, viszont a határidők betartásában, az elvégzett munka minőségében semmilyen visszaesés nem jelentkezett az első hullám alatt és jelenleg sem, sőt, sok esetben fejlődés, javulás következett be.
Mindezek alátámasztják, hogy egy ilyen döntés előtt ajánlott több oldalról megvizsgálni a várható nyereség és az esetleges veszteségek összességét, hatásmechanizmusát, érdemes bevonni a folyamatba dolgozókat is.
Home office rendelet
Jó hír, hogy a jogalkotás szintjén is szükségesnek látták az otthoni munkavégzéssel kapcsolatos áttekintést, de a jogszabály még igényel némi finomhangolást.
Az első hullám alatt sok gondot jelentett a munkáltatóknak, hogy mennyire szóljanak és szólhatnak bele az otthoni munkavégzés körülményeibe, pl. a használt eszközök körébe, illetve, hogy milyen munkabiztonsági előírásokat kell betartani és távolról betartatni. Ebben nyújtott támpontot az új rendelet, aminek az egyik legfontosabb és legnépszerűbb könnyítése az az adómentes költségtérítési lehetőség, ami a mindenkori minimálbér 10%-os mértékéig adható a munkavállalóknak az otthoni munkavégzéshez. Ez havi szinten most 16 100 Ft-ot is jelenthet.
A támogatás igénybevételének feltétele a megváltozott munkavégzéssel kapcsolatos megállapodások írásba foglalása, ami a gyakorlatban a munkaszerződések módosítását jelenti. A módosítás engedélyezi az otthoni munkavégzést, meghatározza a home office-ban végezhető feladatok körét, továbbá magába foglalja az otthoni munkavégzés során betartandó munkavédelmi előírásokat is.
Az azonban még nem teljesen egyértelmű, hogy ez a támogatás adható, vagy adni kell, ugyanis a Munka Törvénykönyve egyes szakaszai kimondják, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos költségeket a munkáltatónak meg kell térítenie, viszont ezzel szemben a kormányrendelet megengedőbben fogalmaz. Valószínűleg ez rövid időn belül tisztázódik. Az kétségtelen, hogy ez is egy olyan eszköz, amivel növelhető a munkavállalók lojalitása, elégedettsége.
A nagy termelő cégek versenyeznek a fizikai dolgozókért
A munkaerő-kölcsönzés piaca mára már visszarendeződni látszik. Az első hullám alatt volt egy megtorpanás, de nagyon gyorsan visszaállt a piac a megszokott működésre. Érdekes módon ez kiemelten igaz volt a fizikai munkavállalók, betanított munkások kölcsönzésére, sőt ezt a szolgáltatást folyamatos felfutás jellemezte / jellemzi. Például az élelmiszeripar, vegyipar mind olyan piaci szereplők, amiket nem rázott meg különösebben a járványhelyzet, hiszen a boltok polcain továbbra is ott kell lenniük a termékeiknek, így a munkaerő-igényük sem változott, sőt inkább nőtt is.
A tapasztalatunk az, hogy ha valaki fizikai dolgozóként egy európai színvonalú gyártókörnyezetben, 2 műszakban, minimális túlmunkával, juttatásokkal keres munkát, az ország szinte bármely pontján, 1-1,5 héten belül el tud helyezkedni, még jelen körülmények között is. Elmondható, hogy ezek a termelő cégek versenyeznek a megbízható munkaerőrért. Ez kiemelten igaz a dunántúli régióra, ami már kimerítette a helyi munkaerő lehetőségeket, így az ottani termelő cégek többsége a 15-20%-kal magasabb alapbér mellett munkásszállást is biztosítanak a keleti országrészből hozzájuk érkező munkavállalóknak.
Egy új szempont a munkahelyválasztáskor
A munkavállaló munkahelyválasztási döntését befolyásoló szempontok közül a munkabér után hihetetlenül gyorsan második helyre került a munkahely úgynevezett „COVID-állóság”-a, ami a munkahely járványhelyzet alatti biztonságán túl azoknak az intézkedéseknek a körét is jelenti, amit az adott munkahely a fertőzés elkerülése érdekében tesz. Ilyen például a folyamatos fertőtlenítés, rendszeres szűrés, maszkosztás, amit a cégek akár reklámhordozónak is használhatnak, ha emblémázott maszkokat adnak a dolgozóiknak. A fizikai dolgozókat foglalkoztató jónevű termelő cégeknél nem ritka az olyan gyakorlat sem, hogy a COVID fertőzöttekkel érintkező dolgozóknak is biztosítanak fizetést a kötelező karantén ideje alatt, ahelyett, hogy fizetés nélküli szabadságra küldenék őket. Ennek hamar híre megy. A gondoskodás, a sok apró, de összességében jelentős intézkedés – az ajánlott munkabér összegén felül - a munkavállalók számára kiemelt vonzerőt jelenthet, erősíti a cég iránti bizalmat.
A járványhelyzet veszteseinek felkarolása
A kulcsszó a képzés. Ehhez azonban az ország jelenlegi átképzési, felnőttképzési rendszerét teljesen új alapokra kell/kellene helyezni, ez az alap pedig a teljes munkaerőpiac és a várható beruházások, kiemelten a zöld- és barnamezős beruházások folyamatos monitorozása, ami előre jelzi, hogy mely területeken alakulhat ki 2-3 éven belül munkaerőhiány. Ezekre a szakmákra kellene indítani az ingyenes, vagy támogatott képzéseket. Ez valódi perspektívát jelenthet azoknak, akik elvesztették a munkájukat.
Korábban is rengeteg hasonló átképzési program működött, ami önmagában dicséretes, azonban ezeknek gyakorlatban is érezhető hatása sajnos egyáltalán nem jelentkezett a munkaerőpiacon, aminek az elsődleges oka az volt, hogy ezek a képzések nem a valós munkaerőpiaci igényekre jelentettek megoldást, így nem voltak képesek meghozni a kívánt áttörést.
Comments