Vietnámból érkeztek és magyar munkaadóknál dolgoznak gyártócégnél, étteremben. Miért jöttek Magyarországra? Hogy érzik magukat? Milyen terveik vannak? Budapesten a Kőbányai út egyik irodájába látogattam el, ahol már vártak a vietnámi fiatalok.
A helyszín a józsefvárosi kínai piac területe. Csütörtök délelőtt még nincs nagy nyüzsgés a boltoknál, az árusítókat sem rohanták le az érdeklődők. Néhány kanyar után egy épület első emeletén kellemes hangulatú irodában találom magam, ahol a szoba falán a Szabadság-hídról készült hatalmas festmény, a tárgyalóban pedig a parlament épülete látható. Már vár a három fiatal vietnámi vendégmunkás, akik a Get Work Trend minősített kölcsönzőcégen keresztül érkeztek magyarországi munkaadóikhoz. Megtalálásukban és a közvetítésben a kölcsönzőcég partnere segített, aki a mai napon a tolmács szerepét tölti be.
Kezdem is egy aktuális kérdéssel: mennyire jellemzőek a sajtót is megjárt esetek, miszerint a Ferihegyen leszálló vietnámiak „eltűnnek”. A munkaerő-közvetítő elmondta, hogy sajnos előfordulnak ilyen történetek, ezért ő csak a Magyarországon élő vietnámiak kinti ismeretségi köréből vagy ajánlással toboroz. Akik így érkeznek, nagy eséllyel maradnak is munkaadójuknál, ahogyan e három munkavállaló példája is mutatja.
A tárgyalóban széles mosollyal üdvözöl a középen ülő Quynh, aki egy patinás pesti belvárosi kávézó-étteremben dolgozik konyhai kisegítőként. Balján Thoa, egy székesfehérvári gyártó cég hegesztője, jobbján pedig Vu, aki egy pizzaláncban szakács.
Quynh és Thoa egy évvel ezelőtt érkezett, Vu már másfél éve itt dolgozik.
Kétszer magasabbak a magyar bérek
Miért pályáztatok Magyarországra? - kérdezem. A fiatalok elmondták, hogy szűkösek a hazai munkalehetőségek. Sok dél-koreai cég kivonult az országból és ezt megérzi az álláspiac. A másik ok a magasabb bérezés és a megtakarításból az otthon maradt családtagok támogatása. Nálunk kétszer többet keresnek, mint Vietnámban, ezen kívül a lakhatást és a napi kétszeri étkezést is fizeti munkaadójuk.
Thoa számára nem ismeretlen a vendégmunkás lét. Ő két évet már dolgozott Dél-Koreában, ám lejárt az engedélye, így visszatért hazájába és új lehetőséget keresett. Felesége is vele jött vendégmunkásként, hároméves kisgyermeküket azonban nem hozhatták, őt most Vietnámban a nagymama neveli. Quynh számára motivációt jelentett, hogy önálló életet kezdhet. Elmondta, hogy Vietnámban a gyerekek a házasságig a családjukkal élnek, csak friss házasként költöznek vagy költözhetnek el. Ő 20 évesen Budapesten a saját lábára állt és ezt élvezi.
Wu, Quynh, Thoa (b-j)
Ugyan a három fiatal nem beszél se magyarul, se angolul (bár Quynh utóbbit részben érti), ennek ellenére meg tudják értetni magukat a munkahelyen. Ebben segítenek az ott dolgozó vietnámiak, a testbeszéd és a Google fordítóprogram. Néhány magyar szó azonban előjön, amikor azt kérem, mutassák be tudásukat. Quynh a bocsi, igen, tudom, kicsi, tányér, villa, kanál, szia, mit csinálsz szavakat említi. Vunak a köszönöm, a jól dolgozik, a probléma van fordulatok ugranak be. A hegesztőként dolgozó Thoa száját az alkatrészek nevei és a túlóra szó hagyja el sűrűn. Gyakran kérdezi ugyanis a főnökétől, hogy mikor lehet túlórázni… Thoa a magyarországi munkájáról elmondta, hogy egyetlen nap alatt betanult, lazább, mint amit Vietnámban megszokott. Itt vannak munkaközi szünetek, ott megállás nélkül kellett napi 10 órában hajtani. Vu elmondta, hogy másfél évvel ezelőtt a nulláról feketemosogatóként kezdte, azóta előrelépett, már pizzát készít.
Erősségük a kemény munka, a higiéniát tanulniuk kell
A munkaerő-közvetítő elmondása szerint a vietnámi munkavállalók erénye, hogy akarnak dolgozni, keményen odateszik magukat a munkahelyen, engedelmesek és vállalják a túlórát. Gyenge pontjuk a higiénia. Amennyiben a munkaadó megmutatja a tisztasági elvárásokat - mit hogyan kell takarítani, hol tárolni -, akkor ezt gyorsan megtanulják.
A szálláson fontos az erős net az otthoniakkal való kapcsolattartás (videóhívások) miatt. Mindhárman naponta felhívják Vietnámban élő családtagjaikat és pénzt is küldenek haza. A legnehezebb Thoának 3 éves kislánya miatt. Quynhre viszont Budapesten rátalált a szerelem, egy vietnámi fiúval jár.
Mindhárman albérletben laknak: Vu a főváros XX., Quynh a XIX. kerületében, Thoa Székesfehérváron. Vu és Thoa a szabadidejében imád focizni lakótársakkal, munkatársakkal, vagy csak úgy spontán az utcán. Thoát Fehérváron sok magyar ismeri, mivel gyakran beszáll a köztéri focipályákon futballozók közé. A futball olyan nemzetközi nyelv, amellyel magyar- vagy angoltudás nélkül is meg tudja értetni magát. Quynh a szabadnapjait barátjával és főzéssel tölti. Olykor egy munka nélküli napon háromszor is készít vietnámi ételeket, amiből másnap a munkatársainak is visz.
Terveik szerint mindannyian szeretnének Magyarországon maradni. Quynh néhány év múlva saját üzletet nyitna, Thoa vágya, hogy kisgyermeke is csatlakozhasson hozzájuk, és Vu se váltana más országba, nagyon jól érzi itt magát.
.png)
Commentaires